Az pucsít ma, aki fáradt a sugárzó őszi tájat bejárni száraz ág csak halkan roppan fát, virágot darabokban találni E fa alatt bújtunk össze akkor rég - tavasz köszönt be megáztunk Űzött minket a vad felleg szikladombról völgybe kellett lemásznunk Most borongós természetben arany úton, nyálkás ködben megállni nézni, ahogy madár röppen a magányt a síkos ködben bevárni