[intro] [Verse 1] Ha szinte érdemem nincs is arra nékem, hogy ő éngem szeressen, Csak áldott kezével, mint szép ereklyével, éngem, mint kórt, illessen, Légyek ferge rabja, bátor ne szolgája, csak szinte el ne vessen! [verse 2] Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre, sok új vers, mint sok hangya, Arra, mert szüvemben gerjedez szüntelen szerelmed tüzes langja, Szózatod búm verő vigasságtételnek gyönyörű édes hangja. [instrumental solo] [verse 3] Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll, fejét földhöz bocsátja, Célia szép feje úgy áll lefiggesztve, mert vagyon nagy bánatja, Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve, vagy mint tavasz harmatja. [interlude] [break] [verse 4] Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek, harmaton ha nap felkél, Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad, reggel, hogy elmúlt éfél, Újul zöld bokor is, de nékem akkor is dolgom csak gond, bú, veszél. [verse 5] Lettovább Júliát, s letinkább Céliát ez ideig szerettem, Attól keservesen s ettől szerelmesen vígan már búcsút vettem, Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem. [instrumental outro]