Ti csúfos emlékek, gúnyos szavaitok a lelkem mélyébe égtek. Papírra vetem minden sérelmem, szégyent termő gyötrelmem. Szétszaggatom, fecnikre tépem. Tűzet gyújtok, itt várok míg el nem égtek. Nézem ahogy elporladtok, hamuvá váltok, többé már nem zargattok. Száll a pernye, Felém száll , Elhessegetem, Magamat még a porral se szennyezem. Ti csúfos emlékek, gúnyos pillantások, hátamba égő kést dobáltok. Még csak vissza sem nézek. Gyávák vagytok, hozzám el sem értek. Megrázom magam, Odébb állok, Tűzet gyújtok, Táncot járok, „Szabad vagyok”, így kiáltok. Ez vagyok ÉN, hadd lássátok!
