Hálás vagyok minden útnak, a sok-sok évnek, amelyek elmúltak, mert hozzám vezetett téged, és letehettem régi terhem érted. Köszönöm az éjek csendjét, a csillagoknak titkos üzenetét, mert minden szó, mi széllel kel, nekem a te nevedet suttogta el. Te vagy dallam, ritmus, és szó, a tenger, a part és a végtelen tó. Elég vagy nekem – nem kell más, a hiánytalan, a végső állomás. Nem vagy kevés, te vagy minden, kezdet, a vég, az érzés ami bennem, ott lüktet, ha rád gondolok, te vagy a válasz, ha kérdezni fogok. Nem vágyom már másik útra, nem kell más szív, hogy elém fusson újra. Ölelni deres hajnalon, érezni csókod örökké ajkamon.
0/500