Song Cover Image

Az Utolsó Rózsa A Hó Alatt

V6-WILD

[Intro — lágy zongora, finom téli harangok, gyengéd havazás hangulat] Hópelyhek táncolnak hold alatt, Karácsonyi fények ragyognak át. Világ csendes, hideg és mozdulatlan, De van melegség, amit nem tudok egészen érezni. [Verse 1 — gyengéd, érzelmes női vokál] Tűz ég fa mellett, De van üres hely mellettem. Harisnyák lógnak, gyertyák ragyognak, Míg emlékek sodródnak, mint hulló hó. Kisétálok csillagok alá, Téli szelekkel, melyek olyan távolinak érződnek. És ott, fagyott föld alatt, Egyetlen bíbor rózsát találtam. [Pre-Chorus — húrok lassan emelkednek] Hogyan maradhat valami olyan törékeny, Ezen télen át, ezen fájdalmon át? Míg minden körülöttem elhalványul, Egy kis virág még mindig megmarad. [Chorus — szárnyaló filmes karácsonyi ballada] AZ UTOLSÓ RÓZSA HÓ ALATT! Egy kis fény, ahol hideg szelek fújnak! Fagyott éjszakákon át és szürke egeken át, Tartja melegséget, mely nem bomlik el! És bár tél ellopja fényt, És elviszi csillagokat ma éjjel, Megtartom ezt rózsát lelkemben, Lángot, melyet tél nem tud irányítani! [Verse 2 — érzelmes, kicsit erősebb vokál] Emlékszem karácsonyra régen, Nevetésre kandalló fénye mellett. Hangokra, melyek egyszer megtöltötték levegőt, Olyan szerelemre, mely ott maradt. Néhány emlék nehéz megtartani, Néhány történet sosem mondható el. De még mikor évek továbbmennek, Szerelem, amit megosztottunk, sosem múlt el. [Pre-Chorus — gyengéd gitár és zenekari építkezés] És talán remény csak mag, Mely nő az alatt, amit nem láthatunk. Talán tavasz újra eljön, És meggyógyítja helyeket, melyeket fájdalom érintett. [Chorus — teljes zenekari rock feldolgozás] AZ UTOLSÓ RÓZSA HÓ ALATT! Egy kis fény, ahol hideg szelek fújnak! Fagyott éjszakákon át és szürke egeken át, Tartja melegséget, mely nem bomlik el! És bár tél ellopja fényt, És elviszi csillagokat ma éjjel, Megtartom ezt rózsát lelkemben, Lángot, melyet tél nem tud irányítani! [Bridge — zene lágyul, intim beszélt vokál] "Még leghosszabb tél is véget ér..." "Még legkisebb láng is túlélheti hideget..." "És néha..." "Legszebb dolgok azok, melyek nem hajlandók eltűnni." [Bridge — erőteljes érzelmes vokál] Szóval hadd essen hó rám, Állni fogok téli fa alatt. Minden könnyért és minden sebhelyért, Még mindig van fény szívemben. És ha világ jéggé fordulna, Megtartom ezt kis darab életet. Mert rózsák saját idejükben virágoznak, És még sötétség is találkozik fénnyel. [Final Chorus — robbanékony filmes zenekari finálé] AZ UTOLSÓ RÓZSA HÓ ALATT! Bíbor szív, mely még tud ragyogni! Minden viharón át, minden éjszakán át, Sosem adta fel fehérnek! És mikor tavasz visszajön, Látni fogom új virágokat, ahogy érintik földet. Mert még mikor hideg szelek fújnak, Van remény hulló hó alatt! [Outro — lágy zongora, elhalványuló karácsonyi harangok] Egy utolsó rózsa hó alatt, Egy kis melegség, melyet világ nem fog tudni. És ahogy tél elhalványul látótávolságból... Megtartom emlékét fényesen égve. [Final Whisper] "Még leghidegebb télben is..." "Valami gyönyörű túlélhet."