(Versszak 1) Valamikor réges-régen nyíltak lila orgonák, Valamikor réges-régen szerettem egy barna lányt. Szép májusi éjszaka volt, illatos volt kis szobád, A vázában orgona volt, s én beszívtam az illatát. (Refrén) Orgonavirág illata egész testem járja át, Eszembe jut kedves szavad, szeretem az orgonát. Utoljára küldöm neked ezt a csokor orgonát, Elfeledni mégsem lehet a májusi éjszakát. (Versszak 2) Valamikor réges-régen nyíltak lila orgonák, Valamikor réges-régen szerettem egy barna lányt. Megfogadtuk mind a ketten, hogy mi egymásé leszünk, Csókjaidat úgy szerettem, de a május elrepült. (Versszak 3) Messze sodort el az élet, elválasztott száz remény, De ha május újra éled, az orgona int felém. Látom újra szép szemedet, érzem forró csókodat, Álmaimban visszatérek, s újra nyíl az orgona. (Refrén) Orgonavirág illata egész testem járja át, Eszembe jut kedves szavad, szeretem az orgonát. Utoljára küldöm neked ezt a csokor orgonát, Elfeledni mégsem lehet a májusi éjszakát. (Refrén) Orgonavirág illata egész testem járja át, Eszembe jut kedves szavad, szeretem az orgonát. Utoljára küldöm neked ezt a csokor orgonát, Elfeledni mégsem lehet a májusi éjszakát. (Levezetés) HÁT! Utoljára küldöm neked ezt a csokor orgonát, Elfeledni mégsem lehet a májusi éjszakát. (Outro)
0/500