A szó hatalom

[Intro – instrumental, 30 mp] [Soft piano, ethereal pads, halk vonósok] [Verse 1 – spoken] Szavak. Csak szavak. Belém hatolnak, Akár a fáradt test Ágyékából a holnap, Majd elszállnak, Mint szürke füsti fecskék. Nyugalomra ébrednek az esték. [Verse 2 – spoken] Vigyázz a szóra, mi ajkad elhagyja, Ne szórd a világba oly könnyedén. Lehet a léleknek csúf, gyilkos fattya, Sötét folt lesz a holnap peremén. [Chorus – female emotional singing] Szavak, csak szavak. Elcsitulnak. Hagyják, hogy a test Pihenni térjen. A lelket menybe emelik, Így, a szavakat, a lelkek elnyelik. [Verse 3 – spoken] Egy gúnyos mondat, mint az éles penge, Halkabb a szélnél, és mégis bevág. Ott marad éle a tátongó sebbe, S megfagy miatta egy egész világ. [Verse 4 – spoken] Mert a szó hatalom, épít és rombol, Kert lehet általa, vagy puszta rom. Néha egy villám, mi vadul ostromol, Néha csak béke a fáradt arcon. [Chorus – erősebben, kórussal] Szavak, csak szavak. Elcsitulnak. Hagyják, hogy a test Pihenni térjen. A lelket menybe emelik, Így, a szavakat, a lelkek elnyelik. [Verse 5 – spoken, halkabb zenei alap] De mondhatsz olyat is, mi reményt ébreszt, Mely simogat, akár a nyári fény. Mely sötétből egy fájó szívet éleszt, S hitet ad újra szinte bárkinél. [Verse 6 – spoken, lassú építkezés] Válassz tehát bölcsen, mielőtt beszélsz, Legyen a szavad halk, és tiszta jel. Mert azzal, amit ma másoknak mesélsz, Egy egész életet emelhetsz fel. [Bridge – énekelt, lebegő] Szavak, csak szavak. Elcsitulnak. Hagyják, hogy a test Pihenni térjen. A lelket menybe emelik, Így, a szavakat, a lelkek elnyelik. [Verse 7 – spoken, fokozatosan emelkedő] Mert a szó hatalom, épít és rombol, Kert lehet általa, vagy puszta rom. Néha egy villám, mi vadul ostromol, Néha csak béke a fáradt arcon. [Verse 8 – spoken, érzelmi csúcspont] Válassz tehát bölcsen, mielőtt beszélsz, Legyen a szavad halk, és tiszta jel. Mert azzal, amit ma másoknak mesélsz, Egy egész életet emelhetsz fel. [Final Chorus – nagy, felemelő] Marad a test, az öntudatlan. Nem tudja még, mi vár reá. Sötétség, mélység, Majd fénylő kékség, [Outro – suttogva] És ismét a valóság, Ha jő a hajnal, És újból a szavak, és szavak.