Hajnalban indul, a tó még alszik, A rod pod mellett a csend csak hallik. Method a kosár, a zsinór feszül, Ma valami nagy a víz mélyén készül. Kukorica, tigrismogyoró a tálban, Nagy halat várok, nem ülök hiába. Hatvan méter, a szerelék repül, A kapásjelző egyszer csak megőrül! Tizenöt kiló felett! Ez az, ami nekem kell! Ponty vagy amur, mindegy, csak nagy legyen, A bot hajoljon, a fék meg énekeljen! Tizenöt kiló felett! Ha megindul, nincs kegyelem! Szalad a zsinór, sikít az orsó, Ma én fogom meg a tó nagy monstrumát, jó! Füstöl az orsó, a bot karikában, A nagy amur már ott van a nádasban. Nem adja könnyen, tör előre vadul, Én meg csak tartom, míg végül elfárul. A ponty megindul, mint egy rakéta, A víz felszínén csapódik a teste. Tizenöt felett – ez már más világ, Ilyenkor érti meg az ember, miért horgászik tovább! Tizenöt kiló felett! Ez az, ami nekem kell! Ponty vagy amur, mindegy, csak nagy legyen, A bot hajoljon, a fék meg énekeljen! Tizenöt kiló felett! Ha megindul, nincs kegyelem! Szalad a zsinór, sikít az orsó, Ma én fogom meg a tó nagy monstrumát, jó! Nem kell nekem apró hal, Nem kell húsz perc és vége már! Legyen erős, legyen vad, Húzza a zsinórt, amíg csak bírja magát! Eső jöhet, szél is fújhat, A horgász akkor sem indul haza! Mert ha egyszer megszólal a jelző, Tudod, hogy odalent egy óriás vár! Tizenöt kiló felett! Na, EZ az, ami nekem kell! Ponty a célpont, amur a vadász, Ha elindul, akkor nincs megállás! Tizenöt kiló felett! Hajoljon a bot, csússzon a fék! A merítőben egy óriás pihen, És tudom: ezért megérte minden egyes perc! Tópart, rod pod, hajnal és csend… A kapásjelző újra felcsendül. Tizenöt felett… Na, kezdődjön a menet!
