[male voice] Néha fáj a jelen, mert nem olyan mindig, mint ahogy sokszor elképzelem. Késő délután, ha lassan fogy a fény, fantáziám felrepít szárnyain a fényes légbe. Álomnál ragyogóbb képek Tolulnak vágyókék szemeim elé. És olyan távoli, szépek, mintha szépségüket az ég teremné. De jön a sivár és fájó jelen, hogy megcsonkítsa képeim a szépségteket, hogy földre rántsa vágyó, két szemem, hogy összetörjön minden égi képet; Minden égi szépet, Embert, csókot, virágot és lelkem, Halált, szerelmet, Ahogy azt akkor elképzeltem.
