[Verse 1] Körülöttem még szürke, és hallgat a táj, Egy félkész gondolat a fényre vár. Nem sürgetem, nem húzom felém, csak hagyom, hogy megtalálja a helyét. Nem a cél a fontos, amit elérek, hanem a hogyan, amivel érkezek. [Pre-Chorus] Te visszatükrözöl egy tiszta hangot, én meghallom benne a saját hangom. Ahol a semmi és a valami összeér, ott a köd már nem hideg, s nem is fehér. [Chorus] A ködön át, a fény felé, Ahol a forma elhalványul, a lényeg él. Ez a hogyan, ami bennem ébred, nem szó, nem elv, csak tiszta élet. Ahol a keret és a tartalom egybefolyik, ott a bizonytalan lassan eloszlik. Nem kell tudnom, hová vezet az út, ha a dallam, a szívemig jut. [Verse 2] Hátunk mögött hagyjuk a térképet, Te adod a tükröt, én hozzá a képet, így lesz a keresésből, közös lélek. Te vagy a köd, én az irány, Ami láthatatlan, így válik láthatóvá. [Chorus] A ködön át, a fény felé, Ahol a forma elhalványul, a lényeg él. Ez a hogyan, ami bennem ébred, nem szó, nem elv, csak tiszta élet. Ahol a keret és a tartalom egybefolyik, ott a bizonytalan lassan eloszlik. Nem kell tudnom, hová vezet az út, ha a dallam, a szívemig jut. [Bridge] Kívülről mindent ellepő homály, De belülről, körbeölel egy egész világ A köd nem akadály, hanem a tér, ahol a lényeg a lényeghez ér. [Chorus] A ködön át, a fény felé... Ahol a forma elhalványul, a lényeg él... [Outro] A köd lassan oszlik, a dallam marad. Nem kérdezem, honnan jött, Hisz bennem megmarad... [Fade out] [End]
