[Instrumental Intro (Slow Hungarian folk ballad, mournful violin melody, soft cimbalom tremolo, warm viola rhythm, deep double bass pulse, distant tárogató echoes, nostalgic atmosphere of the Southern Great Plain, gentle wind ambience.)] [Verse 1 (Expressive male vocal, violin leading softly, cimbalom accents, intimate storytelling delivery.)] Dél-bácskai búzatábla hullámzik a szélben, vándorfelhők fodrozódnak odafenn az égen. Csendes kis ház udvarában vén diófa ága, egy anya a gyermekét most is hazavárja. A diófa árnyékában, a lomb árnya alatt, ott hagytam az édesanyám, szívem árva maradt. Vándorfelhő, ha arra jársz, könnycsepped ne hulljon, meg ne tudja a jó anyám, hogy sehol nincsen nyugtom. [Instrumental Interlude (Solo violin and cimbalom, slow rubato phrasing, emotional folk ornamentation.)] [Verse 2 (Viola and bass become slightly stronger, vocal filled with longing.)] Azóta sok távoli út porát hordja lábam, de a szívem csak otthon jár a bácskai határban. Sok országút koptatta már csizmám poros talpát, sokszor néztem idegenben mások boldog arcát. Mégis minden alkonyatkor egy jár a fejemben, visszavár-e még az udvar s a vén diófa engem? Sír-e még az édesanyám, vagy elapadt a könnye, örülne-e a fiának, ha egyszer hazajönne? [Chorus (Full folk ensemble enters, soaring violin, rich harmonies, emotional but restrained.)] Vándormadár, vidd el neki szívem szeretetét, dalold neki szívhez szólón lelkem üzenetét! Mondd meg neki, hogy fiának jól megy itt a sorsa, de hallgasd el, hogy esténként könnye arcát mossa. Vándormadár, vidd el neki szívem szeretetét, dalold neki szívhez szólón lelkem üzenetét! Mondd meg neki, hogy fiának jól megy itt a sorsa, de hallgasd el, hogy esténként könnye arcát mossa. [Instrumental Bridge (Violin and tárogató duet, slow emotional build, deep bass drone, cimbalom shimmering beneath.)] [Verse 3 (Most intimate vocal section, almost spoken in places.)] Ugatna-e a vén kuvasz, ha kinyitnám a kaput, ha a poros vállamról leraknám a batyut? Ölelném az édesanyám mind a két kezemmel, csókolnám az arcát százszor, százezerszer. Álmaimban sokszor láttam én a házat, a ház előtt a kertben az édesanyámat. Hogy kannával kezében virágokat locsol, az arcán már régóta nem vendég a mosoly. [Final Chorus (Full ensemble, emotional folk choir joins softly on final lines, violin soaring above the melody.)] Vándormadár, vidd el neki szívem szeretetét, dalold neki szívhez szólón lelkem üzenetét! Mondd meg neki, hogy fiának jól megy itt a sorsa, de hallgasd el, hogy esténként könnye arcát mossa. [Outro (Solo violin slowly returns to the opening melody, cimbalom fading into silence, distant tárogató, wind across wheat fields, final sustained note.)] Vándormadár, vidd el neki szívem szeretetét... dalold neki szívhez szólón lelkem üzenetét... Mondd meg neki, hogy fiának jól megy itt a sorsa... de hallgasd el, hogy esténként könnye arcát mossa...
