Ne hidd ,hogy a szívem folyton szomorú ! Csak terheim nehezek ,azok nőttek meg ! lelkem érzékeny ,de magamon erőt veszek . Még akkor is ha néha picit könnyezek ! Ha szemedbe nézek ,mosojgom , Keresem a szépet ,attól élek ! Nehéz hinni nehéz megnyugodni ! Érzed te is ,átélted ugye te is ? Néha nehéz az élet ! Nézem az eget , Mily gyönyörű ez a végtelen kékség ! S a csöndet megtörve , az eget megszelve ! Elvonuló vadludak sokasága , egy kacskaringós vé betű alakját próbálja egyben tartani ! Kacifántos összevisszaság , Mintha egy gyermek rója első betűvetését. Forog a fejem a nyakamon , tekeredik és lesem őket ! Mint a mágnes vonza a tekintetemet ! Miközben páran épp lemaradnak a sorból , S hangosan rikoltozva üldözik társaikat . Várjatok ,várjatok ,lassítsatok !! Itt ne hagyjatok!! Igen ,mennek messze ! Együtt ,szárnyalnak esőben ,szélben . Mennek ,mert menni kell , az életben maradásért teszik amit kell ! Gyönyörű az élet , Megállítani őket nem lehet ! Apró csodák merre vagytok ? Látom ,én látom belekapaszkodom ! Mindig kell ,kell egy inspiráló erő , mely a szívet táplálja nem gyengítő ! S nem hagyja ,hogy uralkodjon az érzés , Hogy nem jó semmi se ! Figyelj arra , hogy poharad félig legyen tele ! S ki hátat fordít én arra is csak mosolygom Ne hidd ,hogy ez oly egyszerű. De sírni sem könnyű ,ezért van ,hogy visszafojtom! Mert a gyenge lelkű ember ,szálka mások szemébe ! Ha megnyitod lelked fájdalmának kapuját . Zárd vissza ,hisz mindenki a pincében bújtatja ön ön bánatát ! Belém égett ezer rég kimondott szó ,melyet fülemben hallok még ma is ! Belém égett ezer arc , Kiket elsodort a világ ! Belém égett sok pillanat , Mejre emlékeznem kár ! Mégis oj sokszor Ismétlődő érzésbe szaladok bele ! Ordítom , Szálljatok , Szálljatok Ne lassítsatok !! Szálljatok ,szálljatok !! Gondolatban veletek szàllok ! Múlik életünk ,ugye látlak még ? Gyere vissza én várlak ! Jövőre ugyanitt várlak ! Várlak én várlak !
