Feljött a hold a Tiszára. Csend borult a fűre, fára. Szeged alatt a szigetnél áll egy ócska halász- bárka. Holdvilágnál fenn a bárkán halászlegény ül magában; ül magában s furulyál; furulyál az éjszakában. A Tiszára a sötétség gyászfátyolként terül hosszan; gyászfátyolon a csillagok csillogdálnak gyémántosan. Talán épp a bárka alatt lenn a vízben, lenn a mélyben fekszik egy nagy halott király, halott király réges-régen. Koporsója arany, ezüst, s vasból van a burkolatja. És a hármas koporsóban a király a dalt hallgatja.
