Eleinte nem gondoltam, hogy ekkora nagy falat, nem gyűlt volna össze annyi zsebkendő az ágy alatt. Álomkergetés, imádás, meg nem szűnő mánia, ennek a tárgya nem más lány, mint az Annamária. Amire én vágyok, az egy megfelelő kapcsolat, ha nem szól közbe isteni sorsdöntő parancsolat. Haladok hátrafelé a sors poros útja szélén. Így haladok a pályámon lassan, szarul, de büszkén. [Dalszöveg] Sajnos közbeszólott a rossz isteni parancsolat, hogy az Annamáriával bizony nem lesz kapcsolat. Mindenható szavának nem tudok ellent mondani, csak a Kőröshegyi Völgyhídról a mélybe ugrani. [Refrén] Mert...! Amire én vágyok, az egy megfelelő kapcsolat, ha nem szól közbe isteni sorsdöntő parancsolat. Haladok hátrafelé a sors poros útja szélén. Így haladok a pályámon lassan, szarul, de büszkén. [Szóló] [Lágy rész, dalszöveg, zárás] Azóta már elszállt több év vagy talán több évtized, de az emlékemben megmaradt a kettő szép szemed. Azóta csak hajt a vágy, a meg nem szűnő mánia, érted hullatom a könnyem, drága Annamária. [Vége]
