Requiem

[Intro] Már hallom a tűz ropogását És a morajló tömegben dúló indulatot A kárörvendő vigyort az arcokon Ahogy azt hiszik legyőzték a gonoszt. [Verse] Ma még jönnek az erdei ösvényen hozzám Ismerem a titkaikat Ismerem a félelmeiket. Balga népség, nem is sejtik hogy a gonosz, amit kint üldöznek a mélyben rágja a lelküket. Azt mondják furcsa vagyok Idegen, talán nem is ember [Whispering:] (megjegyzem, igazuk van) De bennük ugyanúgy ott az "idegen" Félnek tőlem, Félnek , mert a gondolataikat nyitott könyvként olvasom. Ó, mennyi titok ... Mennyi gyűlölet és félelem És mennyi szenvedés... A sötétség nem az éjszakában lapul meg Kint vélik felfedezni És azt hiszik legyőzhetik Ha boszorkányt égetnek Azt mondják furcsa vagyok, Egy idegen Idegen, az ördög szolgája... Mégis hozzám jönnek , ha Gyógyírt akarnak a sebeikre. És persze készítem a forrázatot , A kenőcsöt. Ismerem a természet "titkait". Az állatok beszélnek hozzám Jól értem "szavaik" Ők nem félnek tőlem, mert Az erdő látja ki vagyok A mező tudja ki vagyok Számukra közülük egy vagyok... Már hallom a tűz ropogását A hő felforrósítja a levegőt Ó, hányszor kell még mágjára mennem Amiért hordozom magamban az ősi erőt? Hány halált kell halnom? Mennyi megnem értés okozza "vesztemet"? Mikor nyílnak meg a szívek , Amik ma hevesen üldöznek? Persze tudom a választ , A kérdés költői csupán Hiszen látom a jövőt A lineáris idő út-vonalán... Már hallom a tűz ropogását Az ordító tömeg győzelmes kiáltását! "Megvan a gonosz, aki rontást hozott ránk!!" "Megvan, hadd égjen!" "A tűzz eméssze el" "Boszorkány, boszorkány" "Égj a mágján"! [a shouting crowd, loud, chaotic, full of anger. a mix of different voices, not a song, not music, but a shouting speech] "Boszorkány!" "Boszorkány!" "Égjen!" "Égjen!" "Ő hozta ránk a bajt!" "Vigye el a tűz!" "Vigye el!" "Vigye el!" "Megvan a gonosz!" "Megvan a gonosz!" "Égj!" "Égj!" [Climax: silence, sad, gradual quieting down, only music, no singing yet] [Bridge:] Csak néhány "bűnös" asszony süti le szemét, De örülnek valahol, hogy féltett titkuk is elenyész a tűzben. És a füsttel tovaszáll. [Break: powerful singing and the organ reinforces it,] Nem félek, ismerem a tűz erejét ! Hiszen bennem ugyanez az ősi tűz ég. Tudom a napot is , Amikor itt hagyom a testet Ahol véget ér ez a földi lét Így készen állok egy újabb utazásra, Már öröm táncot jár a lelkem, Amiért visszahív az őshazába. [ Outro:calm, undissolving ending] Készül a főzet, Ami elvarázsol és én fájdalom nélkül Lépek tovább ebből a világból Nevemet megőrzi az emlékezet S amikor új ruhát öltve visszatérek Egy dal mesél majd a múlt sodrából Amikor új ruhát öltve visszatérek Egy dal mesél egy elmúlt világról És egy réteg lehull, akár a fátyol...