Változások előtt állhat az egri Régiségvásár

Változások előtt állhat az egri Régiségvásár, amely évek óta minden hónap harmadik vasárnapján vonzza a gyűjtőket, kereskedőket és érdeklődőket Eger belvárosába. A vásár elköltöztetésének kezdeményezése az Egri Főegyházmegye részéről indult el, a Bazilika plébánosának javaslatára. A plébános két fő indokot nevezett meg: egyrészt a vásár idején beszűrődő zaj zavarja a templomban tartott miséket, másrészt a rendezvény ideje alatt a környező parkolóhelyek jelentős része megtelik, így a szertartásokra érkező hívek gyakran nehezen találnak megállási lehetőséget. A kezdeményezés tehát elsősorban a liturgikus rend és a hitéleti szempontok figyelembevételével született meg. A városvezetés ezt követően egy alternatív helyszínt ajánlott fel a vásár számára, az uszoda melletti területen. A vásár szervezői azonban egyelőre nem fogadták el az új helyszínt, arra hivatkozva, hogy a jelenlegi, történelmi környezet és a belváros közelsége szerves része a rendezvény karakterének és népszerűségének. A további működéshez és esetleges áthelyezéshez a jelenlegi helyi rendelet módosítására lenne szükség. A kérdés így hamarosan a városi közgyűlés elé kerülhet, ahol a képviselők döntenek a vásár sorsáról. Az ügy érzékenységét mutatja, hogy a vásár régóta fontos eleme Eger kulturális és turisztikai életének, ugyanakkor a belvárosi működés egyre nagyobb kihívások elé állítja a szervezőket és az önkormányzatot is. A parkolási kapacitások szűkössége, a forgalom és a zajterhelés régóta visszatérő témák a városközpont használatával kapcsolatban. A döntéshozók nehéz helyzetben vannak: egyszerre kell figyelembe venniük az egyházi kérést, a vásár hagyományos szerepét, a lakosság érdekeit és a belvárosi infrastruktúra korlátait. Egyelőre nem ismert, milyen kompromisszum születhet a felek között, de az biztos, hogy a Régiségvásár sorsa továbbra is közéleti figyelem középpontjában marad. Portálunk szavazást indított arról, hogy olvasóink jó ötletnek tartják-e a költöztetést. Az eddigi válaszok alapján elsöprő arányban, 90%-os többséggel a maradás mellett foglaltak állást.