Rozsdás gondok hajlanak vállaim fölé, kitépik keblemből a tegnap jámbor vágyait. Mert márványba fagyott sorsunk, reszket a világ tenyerén, hüllők őrzik elavult kincseit. Hajamba izzó zsarátot tűzök, hószínű szalagom elviszi a szél Hajamba izzó zsarátot tűzök, hószínű szalagom elviszi a szél az éjszakák véres bokrétáját összekötni. Bőszült szelek hátán űzök borzos cigány vágyakat, szikrát csiholok villám szavakkal, elrohadt századok égő csontmáglyája felett lobogtatom tarka kendőmet, s letépem világunk elnyűtt mankójáról cifra szoknyám, hogy ércnyelvű dobjaink ritmus zenéje ne nyaldossa kőbocskorát a megaláztatásnak. Hajamba izzó zsarátot tűzök, hószínű szalagom elviszi a szél Hajamba izzó zsarátot tűzök, hószínű szalagom elviszi a szél az éjszakák véres bokrétáját összekötni.
