Te sokszor elregélt, megénekelt idő! Te elveszett és újjáéledő! Pontossá tett tudósok hada. Ránk erőltetett a matematika? Te semmiből feléledő, megkonshtruált, titokzatos idő! Egyesek szerint nem is létezel. Míg mások szerint hidat képezel: Objektív tényként állsz minden felett: mindent megértél, ami létezett. Minden csak benned létezhet tovább. Nekünk meséled kozmoszod korát. Te elmúló és éleszthető, mindig folyó, elveszíthető, felgyorsult és relatív faktor, temetett múlt, feltörő raptor! Mindenki fél tőled, mindenki szeret, mindenki átkoz, mindenki keres. Nagy játékos vagy, és feledtető, öreg, acélos, néha feledhető. Mindig voltál, és mindig leszel. Nem vagy téveszthető össze semmivel. Síkokban borulsz létezésünkre, ráncokban tolulsz dolgos kezünkre. Vándorlunk benned, vagy ugrándozunk. Shci-fi filmekben ajnározunk. Mindent elemészt, mindent befogad, mindent szétrág idő-vasfogad. Mindig visszatérsz. Nincs új a nap alatt: Dézsavű érzésű tudatunkban maradsz. Kispolgári időnk előbb-utóbb mállik, majd egy másik síkban kozmikussá válik. De most sietnem kell, mert múlnak a percek, és testemben folyton idő szúja serceg.
