**A Sötét Erdő Dal** 🌲🌙 (Verse 1) Gnaar, a sámán, mélyen a fák között, Varázslatokat sző, a holdfényben ő ül. Haragtartó és bosszút áll, a múlt sebeit hordja, Gyökerekkel fonódik, sötét titkokat zokogva. (Chorus) Gnaar, Gnaar, a sötét erdő sámánja, Mint a hűvös szellő, a sötétben járja. Őrzője a titkoknak, a fák suttogásának, Éjszakai tűz fényénél, ő a varázslás kapujának. (Verse 2) Pakító, a cuki tolvaj, csendben lopakodik, Zsebeket foszt meg, mosolyában a kacaj csillog. Aranyat, gyémántot, mindent elragad, De a szívét is ellopta, a sötét éjszakában. (Chorus) Pakító, Pakító, a holdfényes rabló, Kisujjában a kulcs, a kincsek zsongó szavától. Lopott kincsekkel teli a hátizsákja, De a legnagyobb kincs, a szabadság, a vágya. (Verse 3) Csimicsanga, a goblin szamuráj, kardját kiveti, Helyből rohamozva, a sötétben szétvágja az éjszakát. Szemei lángolnak, mint a tűz, a harc szelleme él benne, A goblinok büszkesége, a csillagok alatt ő zenél. (Chorus) Csimicsanga, Csimicsanga, a holdfényes kardforgató, A sötétben táncol, a csillagokat kettévágja. Goblinok büszkesége, a hűség és a becsület, A kardja fényében, a sötét éjszakában él. (Verse 4) Ibin, a nagyhatalmú varázsló, köpenyében a csillagok ragyognak, A nap sugarai köszöntik, j