[Intro – Suttogva, halk eső, magányos zongora] Azt mondják, milyen nyugodt vagyok... Ha tudnák, mi zajlik bennem. [Verse 1 – Törékeny, bensőséges] Mosolyt rajzolok az arcomra, Míg a lelkem darabokra hull. Minden könnyem elrejtem, Mielőtt bárki észrevenné. A csend mögött ezer kérdés, Minden válasz újabb seb. És miközben mindenki alszik, Én a múltammal ébredek. [Pre-Chorus – Lassan építkező] Érzem, ahogy gyűlnek a felhők, Egyre nehezebb a levegő. Hiába próbálom elrejteni, Ami bennem tombol, kitör. [Chorus – Erőteljes, szívszorító] VIHAR VAN BENNEM! De kívül minden olyan csendes! Senki sem látja a villámokat, Amik darabokra tépnek! VIHAR VAN BENNEM! És már nem bírom tovább! Minden könny, amit elfojtottam, Most egyszerre tör ki rám! Hadd essen, hadd fájjon, Hadd mossa el a múltamat! Mert néha össze kell törnünk, Hogy újra megtaláljuk önmagunkat! Ó, vihar van bennem... És nincs hová bújnom már. [Verse 2 – Mély basszus, feszültebb ritmus] Megtanultam halkan sírni, Hogy senki se hallja meg. Azt mondtam, minden rendben, Mikor épp elveszítettem önmagam. Az ablakon eső kopog, Mintha értené a bánatom. És először nem akarom, Hogy bárki megállítsa a vihart. [Pre-Chorus – Fokozódó érzelmek] Talán nem kell mindig erősnek, Mindig rendíthetetlennek lennem. Talán a felhők mögött a fény Még ott vár valahol engem. [Chorus – Teljes hangszerelés, magas ének] VIHAR VAN BENNEM! De kívül minden olyan csendes! Senki sem látja a villámokat, Amik darabokra tépnek! VIHAR VAN BENNEM! És már nem bírom tovább! Minden könny, amit elfojtottam, Most egyszerre tör ki rám! Hadd essen, hadd fájjon, Hadd mossa el a múltamat! Mert néha össze kell törnünk, Hogy újra megtaláljuk önmagunkat! Ó, vihar van bennem... És nincs hová bújnom már. [Bridge – Csak zongora, megtörő hang] Mi van, ha nem áll el az eső? Ha a nap többé nem ragyog? Ha minden, amit felépítettem, Egyetlen éjjel összeomlik? De talán nem az esőtől félek, Hanem attól, mi utána marad. Mert ha a vihar mindent elvisz, Végre láthatom, ki vagyok. [Final Chorus – Kitörő érzelmek, erőteljes magas hangok] HÁT TÖRJ KI, VIHAR! NEM AKARLAK ELREJTENI! Hadd lássa végre az egész világ, Hogy én is tudok szenvedni! HÁT TÖRJ KI, VIHAR! HADD HULLJON MINDEN KÖNNYEM! Nem kell többé mosoly mögé Elrejtenem a fájó lelkem! Hadd essen, hadd fájjon, Hadd tépjen szét az éjszaka! Mert minden viharnak vége lesz, És újra felkel majd a nap! Nem kell mindig erősnek lennem, Nem kell mindent kibírnom! MERT NEM A VIHAR VAGYOK... HANEM AZ, AKI TÚLÉLI AZT! [Outro – Az eső lassan eláll, halk zongora] És mikor végre elállt az eső... Rájöttem... Nem a világ lett csendesebb. Hanem én.
