Szürke ég alatt szürke világ, Nézem, nincs árnyéka a ködnek. Lépteim zaját elnyeli az éter, Szívemben emberek élősködnek. Ordít a csend, aggaszt a hangja, A kőszobor zordan maga elé kémlel. Titánok harca tombol agyamban, Fényért epedek, késik a reggel. Beszippantott múltak illatát, Süvöltöm tüdőmből, fáj. Hömpölygő képek a falon, Hangtalan imát rebeg a száj. És nyugalom, ernyednek a húrok, Mik pattanásig feszültek testemben. Hűs kezed simítja homlokom, Rettentő álmom csókodra elrebben.
