Lestrapáltan, hibernáltan, bizonytalan lábra álltam. Mátrix lélek folyt szívembe, beestem a szerelembe : Mesterséges, büszke díva, kamerán néz a világba. Plexi keze, fém a lába. Műkörme jól megcsinálva. Gurul, repül avagy lebeg, műszempilla rajta rezeg. Színe, napon megfakul, karbantartásra szorul. Először azt hittem, igazi éltnök, de apja fejlesztő az anyja mérnök. Született- egy gépsoron, méhben hal meg- fájdalom. Lebontva és átszerelve, alkatrész lesz majd belőle. S ha szerencse mellé jő feltámad, mint éáj nő.
