The House by the Sea

az emlékek néha előjönnek, mintha egy üres és elhagyott házban járnék, ahol a falak suttognak. Beszélnek a képek, az árnyak , az elhagyott szegletek. Memories sometimes come back, as if I were walking in an empty and abandoned house, where the walls whisper. The images, the shadows, the abandoned corners speak. A forgotten house [Verse 1] I walk these halls alone tonight Dust and shadows, fading light The floorboards creak beneath my feet Like old wounds waking in their sleep The pictures hanging on the wall Barely look like us at all Their faces fade, their eyes grow dim Like memories swallowed from within [Verse 2] Every door is standing still Thin light crawling from the sill Behind one waits the child I knew Still believing dreams come true Behind another stands the ghost Of the one who loved the most Broken open, cold and bare Still breathing somewhere in the air [Pre-Chorus] And the walls still whisper when I pass Old echoes underneath the glass [Chorus] I walk these halls alone tonight Dust and shadows, fading light Every door still speaks my name Nothing here has ever changed In the mirror by the stairs Someone else is standing there Wearing all the dreams I lost Like a coat against the cold [Instrumental Break-Slow guitars, distant drums, echoing atmosphere] [Verse 3] At the end of the longest hall There is one last door of all I place my hand against the wood Like I always knew I would Then it opens to the morning sky Salt and sunlight flooding in my eyes Far beyond the broken stone The sea is calling me back home [Final Chorus] I leave these halls behind tonight Dust and shadows lost to light Every wound that spoke my name Does not hold me now the same By the shoreline I can breathe No more ghosts beneath my feet Only waves and open sky Only wind and endless light [Outro] The sea rolls in The sea rolls out And for the first time The house is silent --- [Verze 1] Egyedül járom a termeket ma éjjel Por és árnyék, halványuló fények Recseg a padló a lépteim alatt Mint a régi sebek, melyek álmukból riadnak A falakon függő képek Már alig emlékeztetnek ránk Az arcok fakók, a szemek ködbe vesznek Mint az emlékek, melyeket magunkba temettünk mélyen [Verze 2] Minden ajtó mozdulatlan Alóla vékony fény szivárog a repedésen át Az egyik mögött ott ül a gyermek Aki még hitt benne, Hogy minden jóra fordul De érezte az élet viharát A másik mögött ott áll az árnyék Aki a legjobban szeretett Összetörve, hidegen, csupaszon Még mindig ott lebeg a levegőben [Pre-Refrén] És a falak még mindig suttognak, ahogy elhaladok a folyosón Régi visszhangok az üveg mögött Árnyak táncolnak a falakon [Refrén] Egyedül já