[Intro – dark ambient, mély zongora, lassú atmoszféra] (suttogó, üres tér, visszhangos zongorahangok) [Verse 1 – minimal piano + halk ambient pad] Oly sokáig hallgattunk, Hogy már szólalni sem tudunk, Csuklóinkon véres bilincs, Szabadságra esélyünk sincs. A sínylődő haza sorsa, Belénk fojtva torkunk nyomta, Színpad előtt némán álltunk, Azt se tudtuk kit szolgáltunk. [Pre-Chorus – feszülés, lassú dob belép] (növekvő feszültség, mély dobok finoman) [Chorus – cinematic rock, dob + gitár + emelkedő vonós] Bennünk él a hang, Nem hallja még senki sem, De egyszer, ha kitörünk, Nem fog vissza semmi sem. [Verse 2 – erősebb ritmus, súlyosabb dob + torzított gitár aláfestés] Rövid pórázon a szavunk, Lerágott csont, amit kapunk. A tarkónkba véreb liheg, Árva lelkünk alig piheg. Ki megszólal, ostor csattan, Talpig vérben, talpig vasban, Visszafojtott gondolatok, Súlyától a borda sajog. [Chorus – teljes zenekar, erőteljesebb, nyitottabb hangzás] Bennünk él a hang, Nem hallja még senki sem, De egyszer, ha kitörünk, Nem fog vissza semmi sem. [Verse 3 – visszavétel, zongora + halk vonós, remény kezd megjelenni] De tegnap óta más idő jár, Lelkünkre szabadság vár, El sem hisszük, ízlelgetjük, Önérzetbe öltöztetjük. Nem csorog-e kutyák nyála, Nem csörög-e béklyó lánca? Van-e füle falnak, fának, Ajtónk mögött hányan állnak? [Bridge – build-up, pulzáló dob + emelkedő vonós + fokozódó feszültség] Nem kérdezzük többé már, Ki figyel és ki talál, Ami bennünk eddig élt, Most végre hangot talál. [Chorus – csúcspont, teljes erő, himnikus rock] Bennünk él a hang, Nem hallja még senki sem, De egyszer, ha kitörünk, Nem fog vissza semmi sem. [Verse 4 – final build, erőteljes dob + gitár, felszabaduló energia] Ökölben már mindkét kezünk, Támolyogva ölelkezünk, A gerincnek már van tartása, Ki elnyomott — hát hadd lássa! [Outro – epikus lecsengés, lassuló zenekar + zongora + kórus-szerű hangzás] Érezze is — ne csak lássa, Hogy foszlik szét a világa! Ha felálltunk — nem félünk már, Szívünk előtt nincs már határ. (Érezze is — ne csak lássa...) (Hogy foszlik szét a világa...) (Ha felálltunk — nem félünk már...) (Szívünk előtt nincs már határ...)
