A park az a hely ahol minden változik Akárcsak mi is emberek Ők is a növények is ugyanúgy nahát Ledobják kidobják rozsdás cuccukat Vigye a szél tapossa sár nem kell már Fényes zöld hajú növények voltak nem rég Tavaszon ébredt bimbóból levél szerelmük Már nem Most hajintják elnyűtt szerelmüket tarkán Kicsik nagyok nincs kivétel mind ugyanolyanok Vetköző fatörzsek kérges kopár vázukat mutatok Hol van már az a nyár mikor még Ifjú voltam Alattuk frissen koboroltam tam Most már csak bámulom földön fekvő leveleit Öreg életem színezőit
