A Nyírség szeretete

[introductory] [Piaino solo] [verse] Magyar embernek születtem, magyar vagyok, kicsiny hazámnak hűséges leánya vagyok. Itt van a gyönyörű Nyírség homokos síkjával, szelíden ringó búzatáblák aranyló bájával. Itt nyílnak legszebben a sárga napraforgók, sötétbarna kelyhükkel méheket csalogatók. Itt szebben zöldellnek hűvösükkel az erdők, s itt szeretem én a vöröslő pipacsmezőt. Amott, egy kicsiny tóban fürdik a napsugár, szórja üde fényét, mint tündöklő reménysugár. [chorus] Sokan semmibe nem nézik e táj hangulatát, de nekem ez a szűkebb, hőn szeretett hazám. Én itt vagyok boldog, itt, eme rónaságban, akácok, bükkök, tölgyek szelíd világában. Látványosak a smaragdon hívogató hegyek, csodálatosak az őket körülvevő völgyek. A völgyekben megbúvó, szerény kicsi hajlékok, a takaros udvarokban szirmot bontó virágok. Lehetnek látványosak, csodásak, szépségesek, de nem táplálok irántuk szerető érzéseket. [emotionally] Én csak itt vagyok otthon, a kedves Nyírségben, sűrű, lombos erdők nyugtató ölelésében. Eme szűkebb hazámhoz köt mindenki és minden, bárhova is mennék, visszahúzna a szívem. Én csak itt vagyok otthon, a kedves Nyírségben, sűrű, lombos erdők nyugtató ölelésében. Eme szűkebb hazámhoz köt mindenki és minden, bárhova is mennék, visszahúzna a szívem. [quietly] Bárhova is mennék, visszahúzna a szívem.