Nagyapám a huszadik század gyermekeként született ezerkilencszázegyben Kassa városában. Egy ács vállalkozó sok fia közül volt ő az egyik a családban. Az első világháborúba - még kiskorú lévén - épphogy nem kellett bevonulnia. ezerkilencszázhúszban meggyászolta Trianont. Így lett nacionalista. Bár óvatos emberként ritkán politizált, az események mindig foglalkoztatták a történelemtanárt. Egyszer véletlenül beállították a zsidó menetoszlopba, mert pont arra volt dolga. Szerencsére egy kanyarban elnyelte őt a kapualj, és nem vitték el a táborba. Majd a második világégésben kiküldték tizedesként orosz hadszíntérre, ahonnan katonáival együtt megszökött. "Szeretnétek élni"- hangzott el a bűvös kérdés nagyapámtól, a szembe könny szökött. A húszévesek szerettek volna. A tizedes és a többiek eldobták fegyvereiket, elhagyták a már széthullóban lévő frontot. Bujkáltak. Végül mindenki épségben hazajutott. Aztán megint iskolában tanította a magyar nyelvet. Utálta Rákosit és az ötéves tervet. ezerkilencszázötvenhatban félt a városban zajló küzdelmektől. Rolókat leengedve, szoba mélyére húzódva várták, hogy menjen a front a közelből. Nagyapám nem lőtt, és nem kiáltott, de szomorúan nézte a magára hagyott országot. Én csak fényképekről és elbeszélésekből ismerem, mert meghalt, mielőtt megszülettem.
