Na, mi van, öreg? Már ismerlek téged: Nyomod a gázt, és hagyod a féket. Mennél a Parnasszusra fel? Nélkülem nem mész sehova: legfeljebb el... Csak én tudom, hogy mért írtál engem. Csak nekem lehet nyelvedre mennem. Kézmozdulatod csak engem oroz. Hangulatod is bennem lesz rossz. Na, lépj le, apukám, lépj le hamar! A korszellem is csak engem akar. Azért létezhetsz, mert bennem vetülsz. Ha nem írhatnál meg, szemétre kerülsz. Kit érdekel, hogy ki alkotott. Nem nézem el a rossz modorod. Máskor, ha megírsz, köszönd meg szépen! És ne korlátozzad önálló létem!
