Tengerpart rejtett fövenyén, mely, mint galamb, fehér, szomjaztunk, dél volt, te meg én, de sós vízen csillant a fény. Szőke homokra írtuk fel a kedvesünk nevét. Oly szépen fújt a szél, s letörlődött a jel. Mennyi tűz, mennyi indulat, mennyi vágy lángolt ifjú vérünkben ! Kár volt. S tapostunk más utat.
0/500