Érik egy dal, filigrán szépségű, mi csak a miénk, csak rólunk szól. Egy szerelmes dal, rózsaszín, habkönnyű, lírai költemény csodaszép álmunkról. Érik egy érzés, ábrándos fejemben, rím után kutatok, hogy leírjam Neked. Elmerülök mélyen égszínkék szemedben, a vágyak tengerére hajóznék ki veled. Szeretném megállítani az idő múlását, végtelen élvezzem Veled az életet. Meghitten kémlelem a napnak nyugvását, bájos arcodon az alkonyi fényeket. Fodrozó víztükör csillagokat tükröző, mint megannyi fényes szentjánosbogár. Szökellő szökőkút, lelkeket bűvölő, csillámlón gyöngyöző pezsgőspohár. Szívem melengeti ragyogó mosolyod, hajadnak zuhataga vállamon szétterül. Forró ajkakkal csókolom homlokod, illatodtól lelkem mámorba részegül. Varázslatos érzés kerít hatalmába, szemem kinyitni, félénken teszem. Ringatom magam álmok oltalmába, maradjon e szerelem mindhalálig nekem.
