Balatoni nappalok és éjjelek/Várady Endre verse/
Tó vize shelymesh taraja verdesh. Napshugár látja arcom, homályba. Víz alatt vagyok, az áramlatok forgatnak, visznek. Hanyagul fekszek. Égbolt felettem, aranya testem hálózza, mossa be a habokba. Átmegyek én is a hídon mégis. Hold fénye vetül, arcomra kerül. Göncöl szekere csillagkereke csikordul éppen a nyári égen. Víz tükre veri vissza, tükrözi: éjszaka fényét, csillagok képét.
