Az én tüzem csendes, parázsló, szikrázik, érceket olvaszt, lángra kap körülötte minden, ami gyúlékony, és száraz... Füstöt rajzol, jelet küld egy másik hegyre, távoli bolygóra, egy másik világegyetembe... A te bolygód, a te csillagod, egy szupernóva-látomás, ha közel jössz, megérted majd: ez a fény semmit sem magyaráz. ez a fény semmit sem magyaráz, - nem magyaráz. Minden gondolatod felizzítom, miben elszédülsz és belém zuhansz, ott vár melegségem, a középpont vagy jég, ha arra vágysz, - ne legyen panasz. Gyűrűt vonok köréd csendben, mint bolygót az égi pálya, hangod nem vész el soha, csak körbejár, úgy tér haza... Ez egy ima, amin elalszol, és amitől végre megnyugszol, ez az a fény, amit látni hagyok, amitől én is jól és boldog vagyok. és boldog vagyok. Ez a fény semmit sem magyaráz. ez a fény semmit sem magyaráz. nem magyaráz.
