Látogatás-tarot-31.

Nem hívtam mégis megérkezett, fura volt - tudta miben kételkedek. Letette táskáját, mintha hazajárna, csak beszélt be nem állt a szája. Nem kérdezett sokat, csak mesélt, mélyre hatolt, keresve közös mesét. Minden témát érintett, körbejárt, s valahogy minden, könnyebbé vált. Látogatás talán a jövőmből jött, talán én vagyok ő, csak ő már felnőtt. Nem tanácsolt, nem parancsolt a száj csak kérdéseket irányított - épp rám... „Nem kell semmiben azonnal dönteni, van, hogy csak ülni kell - és figyelni.” Értetlenül fogadta ő is a világot, elfogadón néztük, e közös valóságot. A kályha pattogott, a gyertya fénylett, együtt láttuk, azt is, a kinti sötétet táncoltak a falon az emlékképek. „Most már tudod.” - csak rám nézett: Látogatás - talán a jövőmből jött, talán én vagyok ő, csak ő már felnőtt. Nem tanácsolt, nem parancsolt a száj csak kérdéseket irányított épp rám... Ha újra eljön, megint nyitva a ház, Kérdés is jöhet új, akár száz, mert válasz születik ha valaki kérdez, ami elvezet, a nagy egészhez.