Hogy mi rejlik mosolyom mögött, nem éppen kényszeredett közöny. Sötét fellegek mik felettem gyülekeztek beterítették a napsütötte eget. Csak maradt a homály, csak maradt a ború, feltámadott a keserű múlt , egy újra játszott háború. Hibáztam és hibáztattak, galád módon elárultak . Vélt vagy valós okok, Kimondott szavak, ártó gondolatok. Megengedem magamnak, hogy átérezzem , ajtót nyitok,kitárom lelkem, hadd dúlja fel a harag rajta hát ,utat engedek elragad megannyi felturbózott érzelem. Azután szépen mindent a helyére teszek, a megfelelő polcra helyezek. Az ajtót bereteszelem, ez már az új élet A most, A jelenem, Mi fáj elengedem, A múlt rabja Nem lehetek. Tovább megyek.
