Én vagyok a balga, én vagyok a lángész. Én vagyok a Kert, és én vagyok a kertész. Megettem az almát: Nem gondolok arra, milyen erőt adhat a tudás hatalma. Én vagyok Mona Líza rejtélyes mosolya, és én vagyok az expresszív Munknak a Sikolya. Elloptak egyszer, de megkerültem. Tékozló fiúként üdvözültem? Én vagyok a szépség, én vagyok a csúf. Segítek, ha kéred, előttünk az út. Végigmegyünk rajta, s az útnak pora mindent eltakarva jelennek kora. Én vagyok te és mi, ti és ők vagytok én. Semmi sincs kezemben, s egész kozmosz enyém. Múlt, jelen és jövő összefolyik egyben. Vajon részesülünk az Isteni kegyben? Én vagyok az élet, én vagyok a halál. Egy csepp a mindenben, egész világ talál. Én is felfeszültem a keresztre, és én vagyok, ki ingadozva, de keresve, kísértem az Urat utolsó útjára, fel a Golgotára. Minden és mindenki én vagyok. Mert ember vagyok...
