Imád - éled a fák alatt, lombok közt fényre tér, és rezgő levelek fölött lepi be majd a dér. Hajnali pírban villanón fűszálak lengenék, hirdetnék hűen az Igét: Neked, hogy jobb legyél. Harmatcseppélet. A rögök beisszák múltadat. Horizont-karzatra borul lelked és önmagad. Csak bogarak hátán, áramlat szelén, zöldellő dombokon jutsz be a mindenség kapuján - madártollszárnyakon.
