Hogyha kezem kezed fogná, szívem hevesen dobogná: boldogságom itt van a te karjaidban. Ha szeretnél, én nem bánnám, tested-lelked úgy kívánnám, mint éltető esőt a szomjazó mezők. Kis lakodba hazamennék, öröklétig Veled lennék egyszerűen, szépen, úgy, mint a mesében. Jaj, én gyöngyöm, szép világom, míg szememben szemed látom, lennék a félrészed, józanul is részeg. Feledném, ha volna vétked, asztalodra tennék étket, minden áldott este várnálak repesve. Beteg lennél, ápolnálak, ha szomorú, vidítnálak, Így élnénk Te meg én Isten szent tenyerén. Lehetne, de mégsem így lett, nincs reménye már e frigynek, vagyok árva madár, ki Rád sose talál. Ünnepi gyászba öltözök, hogy szívedbe más költözött, könnyemmel öntözöm, hogy nincs Hozzád közöm. Mégis "semmiért egészen" voltál, és leszel a részem. Valami elveszett, részed én nem leszek.
0/500