A gondolat gyarló magány; hegycsúcsról hangzó elhalás. Megbocsátó, ki is vagy vágy, kijön, - s lennél valaki más... Ezt MOST járod önmagaddal, furcsa táncod egy helyben jár, billegsz, lépted mozdulatlan, lassan lerogysz, megnyugvás vár... Idő nincs! - Veszteni való, fényéved sötétben terjed. Süt, rezeg a kemény padló, látó szemek felemelnek. Könnyű vagy már, mérhetetlen, szemhunyásnyi apró részlet, elképzelni, (hogyha mered,) kitörölnéd az egészet...
