[Intro] [A fire in a hearth, small and warm; a spoon on a bowl; a child laughing somewhere; a slow piano, simple, almost a hymn; a low cello under it; deep room hum] [Verse 1] [Deep dark male spoken baritone, close, dry, calm, tired, content, a working man at the end of the day; over piano and cello] Hazaértem. Levettem a csizmát az ajtóban, ahogy az asszony kéri. A kicsi a nyakamba ugrott. Azt mondta, apa, meséljél. Krumpli van vacsorára, meg egy kis szalonna. Jó napom volt. Nem kellett kétszer csinálni semmit. [Chorus] [A woman's voice, wordless, humming a slow simple tune, warm, like a mother over a cradle; the piano and cello under her; a slow frame drum, soft] Mmm… mmm… mmm… [Verse 2] [Spoken baritone, the same calm, a little proud; the strings grow, viola joins; one guitar chord stab with feedback, far away, after the last line] Hétfőn a lány volt. Sokat sírt, de nem kapálózott, azt szeretem. Szerdán a fát hegyeztem a nagydarabnak. Jó fa volt, egyenes. A bíró azt mondta, ilyen kéz nincs több a megyében. Az asszony varrt nekem egy új kötényt. Barnát, hogy ne lássék. [Chorus] [The woman's wordless hum again, warmer, the child's voice humming with her, slightly off; the strings wider] Mmm… mmm… mmm… [Break] [The fire crackles; the spoon; the room hum; the piano stops; only the cello, one long note; the guitar feedback tail] [Bridge] [Spoken baritone, quieter, thinking, honest; cello only] Néha kérdezik, hogy alszom. Jól. Az alszik rosszul, aki nem tudja, mi a dolga. Én tudom. Reggel felkelek, és megcsinálom. Valakinek meg kell. [Final] [The woman hums, the woman hums, the piano returns, the strings at their warmest and widest, the frame drum; over it the spoken baritone, one last line, soft, to the child; then the hum finishes its phrase, the fire crackles once, and it stops] Jó éjt! [End]
