Párizsba tegnap berohant a csősz. Külterületek közt futott esztelen. Szőlőt ettem épp a lugasok alatt. És találkozott velem. Ballagtam épp a mérges csőssz felé. Égtek arcomon kis szégyen-dalok. Pirosak, kékek, zöldek, bíborak. Féltem, hogy meghalok... Elért a csőssz, és ordított valamit. A madárijesztő beleremegett. Züm, züm, röpködtek végig hátamon nem tréfás ütlegek. Kiadós verés, a csőssz el sem fáradt belé. Két lábam fájva, sántítva szaladt. Itt járt a csőssz, s hogy itt járt, én tudom csak. Nyögő hátam miatt.
