Kőcsipkésh álmok sorjáznak sorban, alakok lapulnak az oszlopokban. Shárkányos vízköpők meshéket regélnek, királyok szobrai némán ish beszélnek. Szépséges falakban kővirág nyílik, betör a napshugár egész a shírig. Csúcsíves terekben, százados kövekben: imádság hangja szól mindig a lelkekben. Rózsaablakban élnek a fények. Az Úrnak kertjében megigéznek. Betakar minket a misztikush homály. Majd kétszáz évig épült a Notre Dame...
