Gyermekkoromban rózsaszirmok hulltak a körmeneten, és tovább vonultak a tömeggel. Én kerültem jobbra, kerültem balra, véletlenül sem rátaposva a virágra. Vörös szirom: Az Úrnak vére. Csak hullik, hullik az út kövére. Folyik mindenhol, betölti utam. Óvatos lépteim követnek: Uram!
