[intro] Régen írtam ezt a versem. Sok-sok év telt el az óta. Valakinek, kit szerettem, De az érzés oly csalóka. Húsz éven át hűségesen Fogtam kezét, de megbotlott. Úgy éreztem reménytelen Kapcsolatunk, mi felbomlott. [verse1] Ám tessék, te kis kíváncsi, Olvasd hát a véleményem! Egyedül te, nem akárki, Neked írtam ezt a versem. [verse2] Akarod, hogy szeresselek, Hűségesen, önfeledten, Egy percre se felejtselek? Jól van, oké! Minden rendben! [verse3] De először bizonyítsd be, Nem vagy önző, nem vagy zsarnok! Gyöngéden ültess öledbe, Te légy a szerelmi bajnok. [verse4] Ne akarjad erőszakkal! Légy türelmes, kedves, bájos! Becézz engem szép szavakkal, S hűséges legyél, ne álnok! [verse8] Halmozz el a csókjaiddal, S ne morgolódj, mint egy medve! Próbáld meg a bájaiddal! Szívem hódítsd újra meg, te! [bridge] Ha zsörtölődsz, és zsémbelődsz, Nem találod meg az utat, Ami ott az orrod előtt, S hozzám vezet, felém mutat. [chorus] Hogyha elteltél méreggel, S bosszúsággal telt meg szíved, Arra kérlek, felejtsd hát el! Ragyogjon fel két szép szemed! [instrumental] [verse9] Gondterhelten, és fásultan Sose találsz hozzám vissza. Gondokban, és bánatokban Kell egy szent hely, ami tiszta. [verse10] Amiről talán azt hiszed, Hogy az ott maga a pokol. Hát így semmire sem viszed! Lepottyansz a mennyországból. [verse11] Tessék! Itt van! Rágd meg most már! Ez itt az én véleményem. Dönts! Tudsz e változni immár? Hogyha tudsz szeretni szépen, [verse12] Nem pedig állati módra. Szenvedéllyel, hűségesen, Visszakaphatsz nemsokára, De gyöngéden, legfőképpen. [outro] Nem csak szavak, érzések is Voltak eme költeményben. Úgy éreztem aktuális, Megírtam hát, kőkeményen. Ám, de mégis elhanyagolt. Sok év után elhagytam őt. Úgy éreztem elpazarolt Évek voltak. Lelkierőt Merítettem másból, tőle Megkaptam azt a szerelmet, Amit vártam, segítője A további életemnek.
