Szemétdombra dobva törött kancsófülek csillognak fényárba`, mint apró gyöngyszemek. Homokba ágyazva konyhai hulladék. Mehet a komposztba, trágyának jó lesz még. Kidobott nyakörvek, műanyagból babák, széjjelesett könyvek, kényszerbontott palák. Szemétdombon kakas túrja csak a csodát. Itt minden fém lukas, kicsorbult, korrodált. Kidobott remények nem élednek újra. Kisiklott életek léte kifakulva. Szóródott szerencsék, elmulasztott évek, tékozolt vagyonok, kihajított képek. Fakult istenlétek, elpazarolt tudás, elvirágzott szépek, szükségszerű bukás... Elvérzett szerelem csorog szét a tájon. Pusztít az alkohol zsugorodott májon. Felejtett emlékek, megtagadott imák, memória-lékek, elkövetett hibák. Megtölti a gödröt a sok régi holmi. Nehéz az életben, bármit birtokolni.
