Fehérváron átutazok, Kittikémre rágondolok, vonat ablakán kinézve, gondolok a szép szemére. Kedvességére szomjazom, öleléséről álmodom. Kitti, karomba vennélek, el sohasem engednélek. Rád gondolok, Kitti drága, szívemnek gyökere-ága. Kitti, Te vagy a megmentőm, imádni való istennőm. Odaadnám lelkemet is, csak Kittiért a másét is. Szürke ködös utcát járva, búsan sóvárgok utána. Csak a magánytól aggódom, a könnyeimet hullatom. Elveszítem, attól félek. Kitti nélkül nincsen élet.
