Lehunyom a szemem s a szemed látom, szemednek kékjétől égszín az álmom. Csobbanok benne, mélyebbre merülök, azúrkék vizeken a lelkedbe kerülök. Ha lehunyom a szemem a hajad látom, hajadnak fodrában fürtjeiddel játszom. Hajözön illata lesz lelkem párnája, Homlokomon tenyér, a Teremtőm áldása. Becsukott szemmel arcod szemlélem, agyam rejtekében százezer emlékem. Ilyenkor átjárja testem a forróság, ezer közül bár csak egy lenne valóság. Ha nem vagy mellettem ébren álmodom, szerelmünk oltárán nap mint nap áldozom. Hogy itt legyél velem, a percet óhajtom, lehunyt szemmel addig is a neved sóhajtom.