volt valaha valaki, ki utoljára ment ki, csak azt nem vette észre senki, hogy egy gomb nem kapcsolt ki. tanúi a szöszök egy hasznos kor után, hogy a falak mentén mára enyész tenyész buján! van benne keserű, mit bevont jó patina; ami itt megnő, az arra van alkalmazkodva. túléli a készülék úgy is ha csupán serceg, várja egyre mérnökeit, csak egy kicsit reményvesztett. felkúszik kövér patkány, őt szereti az ihlet, miért nem ilyennek tervezték az elhagyott intézetet? csupa idill olyan szemmel mi keresi a melankóliát, amúgy pedig mindegy, mert mind vesztünk memóriát. el van feledve hogy jó-e valamire, eszi csak a villanyt, de nem jönnek vissza érte. gyerünk, mechanika réz és relé felé, érintetlen a por alatt, aki akarja, azé! a gépezet működött hűen korokon át, vajon mi történt, hogy fel kapcsolva hagyták?
