Tajtékot vetett a Hold, a csend mélyen átkarolt. Rám vetült a fény, az árva, rám, a téli éjszakában. Árnyékom felett az éden rám mosolygott, kérve szépen, kérve szépen jobb holnapot: elszánást és hódolatot. Magas fáknak széles árnya, hajnalcsillag szivárványa, hókristályok fénye nékem mesélt, pedig nem is kértem: Mesélt kegyes történetet, mesélt tengermélyű hitet, mesélt csodás életutat. Megszületett után kutat.
