szia

van egy valag pééénzem, fel vakkantom a holdra, lejönnek fentről értem, ahol vagyok, oda. röghöz kötött falak - nem maradok habarcs, megszikkadt valami bent, mikor rájöttem, minden fals. arányaiban óriás a nap, de hát éjjel is nappal van, a célpont a sötét oldal; ott ringat a nyugger ágyam. minden molyos avítt, miért is maradnék itt, nem tudom, de nem jó, itt lélegezni alávaló. tej és vaj és kalács: inkább már a tejút, hosszabb mint gondoltam eme rozzant hullámvasút. a bóvli akkor is meglesz egymagában tartva, és a végén nevethetek - egy titkos viccben gizda. puttony, köppeny, szia, nem is érnek utol, ők még labdáztak, bennem már égett pokol. ez a test csak lárva - azért örüljetek van mit megfogni rajt - már csak bent lélegzek. megjöttem és megyek, az útnak is van útja, én már meg is tértem, valahol egy vakfoltba. hát elhagylak mert elhagyattak, vár a holdrakéta, kész az üzemanyag, megpattanok rajta!