Nézek. Jönnek a rímek - a szépek. Karakterek hirdetik a virtuális térben, hogy élek. Írok. Nyúlnak a karok. Most mindent elérek, amit csak akarok. Látok. Hull rólam az átok. Két szemem tükrén át verseimbe láttok. Kérek. Valami szépet. Imámra ránéz végre az élet? Nézek, írok, látok, kérek. Felvillannak néha a fények. Néha csak időzöm, néha tán élek...
